Az úton fekszik, a teste jég,
De arcán egy mosoly játszik még.
Ezer év fájdalma dúlta szét,
Megölte őt mert köztünk élt.
Nem vágyott másra, egy mosolyt kért,
Ennyit adhatott ennyit remélt,
De helyette bánatot, fájdalmat, vért,
Gyötrelmet, halált, kínokat élt...
Szomorú tündér volt, törött szárnyú  
Megmenthettük volna egy emberi hanggal...
Szomorú Tündér volt, ki csak egy mosolyt várt,
helyette korbácskínt, rabságot, gyötrelmet élt át